Amikor fáj az igazság.

Azt tartja a bölcs mondás, hogy aki kérdez az viselje el a választ is..

De mennyire tudunk mi emberek őszintén kérdezni és felelni?

Önmagunknak önmagunkról, másoknak magunkról, másoknak saját magukról

 

A következő írás ezt a témát boncolgatja:

Sok olyan ember fordul meg nálam, aki állandóan hazudik. Nem csak másoknak, saját magának is. Ugyanis minden hazugság, amit másoknak mondunk, eltörpül azok mellett, amelyeket önmagunknak hazudunk. Megmagyarázzuk magunknak, miért nem változtatunk munkahelyet, miért nem lépünk ki egy nem működő kapcsolatból, miért nem tudunk elkezdeni tornázni, miért nincs időnk pihenni, vagy elmenni, meglátogatni a barátnőnket. Mindenre van magyarázatunk. Végül pedig még el is hisszük azt, aminek a fele sem igaz.

A fenti, önmagunkkal elhitetett magyarázatainknak egy közös oka van: félelmünk a változástól. Ezért nem lépünk, ezért nem cselekszünk.
Elég egy pillantást vetni internetes portálok posztjaira. Mindenki remekül érzi magát. Nyaral a családjával, játszótéren homokozik vidáman a gyermekével, apa-anya-gyermek közös fotók készülnek, amelyen boldogan mosolyog az egész család. Ez is, az is sikerült, főleg párkapcsolati témákban találkozhatunk „boldog bejegyzésekkel”. Vannak, akik az egész napjukat dokumentálják részletesen, és elmesélik, milyen boldogok életük párjával.
A celebek mindennapjai főleg a kirakatban vannak. Mi pedig olvassuk, vagy nézzük a felvételt, hogy xy-nak milyen nagyszerű családja van. Kicsit féltékenyek is vagyunk rájuk, hisz ők milyen boldogok, mi pedig még mindig nem találtuk meg életünk párját.
Sadness_by_endlessriverMi a valóság? Néha elképednénk, ha a posztolók valódi életére vethetnénk egy pillantást. Arra, aki megosztja a nyaralás képeit, közben alig várja, hogy hazainduljanak, mert nem bír 2 hetet együtt tölteni a párjával, hiszen közben halálosan unja magát. Meg a párját is.
Elképednénk, ha látnánk, hogy a boldog családi fotók mögött néha milyen tragédiák rejlenek. Hogy a kép készülése előtt anya épp azért veszekedett apával, mert el szeretne válni.
Meglepődnénk, hogy a képen látható boldog hölgy arca pár napja még lila és kék színekben pompázott, mert párja rendszeresen veri. És azon főleg megdöbbennénk, hogy a boldog celebpár mindennapjai koránt sem olyan tökéletesek, mint ahogyan azt a felvételek mutatják. Hogy a csodaszép feleség szemei reggelente bedagadtak a sírástól, mert párja félrelép.

sadness_of_the_heart_by_wetzel217

Vajon miért mutatjuk a világnak a legjobbat, miközben belül káosz és fájdalom van? Mi lenne, ha felvállalnánk azt, hogy bizony nem tökéletes az életünk. A mai világban ezt még sajnos nem lehet megtenni. Nem lehetünk őszinték, mert a világ nem fogadja el azt, ami nem tökéletesnek látszik. A baj csak az, hogy a legtöbb dolog csak kívülről tökéletes. Mint a gyönyörű piros alma, aminek a belseje már rothadni kezdett. Ránézünk, és fogalmunk sincs a háborúról, ami bensőjében folyik. Az életért. Sokan szinte az életükért küzdenek, és mégsem merik felvállalni, hogy bajban vannak. Mit szólna a szomszédasszony, a barátnő, a munkatárs, vagy az egész világ, ha kiderülne, hogy nagy a baj?

Akik ilyen esetekben még rontanak a dolgon, azok az emberek, akik spirituális okosságokkal látják el a bajbajutottat. A leggyakrabban elhangzó tanácsok, illetve ítélkezések.
„Ez a karmád, biztosan valami rosszat tettél másokkal mostani vagy előző életedben”
„Nagyon tudatlan vagy, ha még ezt sem érted.”
„Lehetne rosszabb is, nézd a jó oldalát.”
„Nekem sem sikerült, miért gondoltad, hogy neked sikerülni fog?”
„Ez egy tanulólecke, mert még sokat kell fejlődnöd.”

Rengeteg hozzászólást olvasok olyan emberektől, akik valójában semmit nem tudnak az illető problémájáról, de tanácsot adnak. Feltételezésekből. Feltételezik, hogy mi lehet a baj. A bajbajutott pedig inkább hallgat, mert fél attól, hogy leértékelik, hogy kinevetik, hogy elítélik problémája miatt. Inkább mutat boldogságot.

Sajnos a mai világban néha valóban szükség van arra, hogy füllentsünk. Nem a hazugságra, csak néhány esetben az igazság kicsi elferdítésére.
Miért? Mert a világ még nem viseli el az igazságot. Ha valaki mindig igazat mond, előbb utóbb azt veszi észre, egyre kevesebben vannak körülötte. Egy részük azért tűnik el, mert fáj nekik az igazság, másik részük pedig azért, mert olyan emberrel, aki bevallja, hogy ő gyenge, félelmekkel teli, vagy nem „tökéletes”, nem akarnak barátkozni.

Mégis azt mondom, legyél inkább őszinte. Mert aki marad, csak azzal van dolgod.

Lukács Tünde harmonet.hu

Ez is érdekelhet...