Kéretlen tanácsok, okoskodó energiavámpírok – mit tehetünk ellenük?

Bizonyára mindannyian találkoztunk már jó tanácsokat kéretlenül és puszta jóindulatból osztogató emberekkel, esetleg mi magunk is elkövettük már párszor ezt a hibát. Miért káros ez és hogyan kerülhetjük el?
A kéretlen tanácsok mindig akkor találtak meg életemben, amikor bizonytalan voltam valamiben, vagy túl fáradt ahhoz, hogy „egyben tartsam” az erőteremet, vagyis szivattyúzható voltam energetikailag. Egész életemet át- meg átszőtték a „jóakarók” gondolatai, akik csak a „javamat akarták”, így meg kellett tanulnom becsülni önmagamat és meghúzni a saját határaimat..
Miért olyan fontos ez manapság és hogyan valósítható meg?A szülők szerepe kulcsfontosságú
Amikor az ember megszületik, még pici, apró ugyan és gondozásra szorul, de ott van benne az egész életterve, kibontatlanul, de megmásíthatatlan formában. A cseperedés fázisában emberek egész hada határozza meg, mit lehet és mit nem szabad cselekednie egy gyermeknek ahhoz, hogy a társadalom hasznos tagja lehessen, hogy beilleszkedhessen a tömegbe. Tisztelet és hála azoknak a drága szülőknek, akik a gyermek egyéniségét kívánják kibontakoztatni, illetve abban segédkezni, hogy kellő támogatás mellett a kicsi maga megtalálja az útját. Nem is róluk ejtenék most szót.

Légy az, aki vagy!
Amikor aztán felnő egy ilyen ember és saját lábra áll, gondban van, mert előre meghatározott utak állnak rendelkezésére. Munkahely, család, házasság, gyermek stb. Én a magam útján akartam járni, ezért kiléptem az általános sémákból, nagy felfordulást okozva ezzel magam körül. A tapasztalatom, hogy a kéretlen tanácsok azoktól érkeznek, akiknek bántja a szemét az újfajta életfelfogás, ami ma már egyre jobban elterjed: az autentikus – vagyis egyedi, önálló – énünk megnyilvánítása az emberi életben. A sematikus én-meghatározás és életszemlélet elhanyagolása az egyéniség, a bennünk élő szellem kibontakoztatása céljából.

images

 


Kéretlen tanács: károsabb, mint hinnénk

A kéretlen tanácsok olyan lehúzó energiát tartalmazó „célzások”, melyekkel valaki, akinek nem kértük ki a véleményét, beleszól a mi életünkbe anélkül, hogy erre felhatalmazást kapott volna tőlünk. Ezek az emberek sokszor nem is látják át a szituációt, amibe belekontárkodnak „jó szándékból”, és magukat a másik fölé emelve, valamiféle magasabb rendű tudás birtokába képzelve magukat leszólják vagy éppen becsmérlik a másik ember teljesítményét vagy életfelfogását.

Ne dőljünk be az ilyen embereknek, bármily mézesmázos szavak kíséretében is próbálják ránk erőltetni az elképzeléseiket. Mindig azt nézzük meg, mi kértük-e a véleménynyilvánítást, vagy valaki kívülről, önjelölt segítőként és megmentőként beállítva önmagát tukmálja ránk a maga igazát pusztán a „mi érdekünkben, önzetlenül”.  Ha így lenne, ha a leplezetlen, önzetlen segítség lenne a cél, vajon nem kérdezné meg előbb, hogy ugyan mire van szükségünk? Vajon nem kérdezné meg, akarjuk-e hallani a véleményét egy adott témáról, ha már bennünk nem merült fel a vágy, hogy végighallgassuk az ő gondolatait?

Rejtett agresszió és önhittség – köszönjük, nem!
Azok az emberek, akik kéretlenül osztanak tanácsot másoknak, magukat valamiféle titkos magasabbrendűség leplébe burkolva, mások fölé emelkedve, az egyetlen és tuti megoldás birtokában, durva támadást hajtanak végre, ami ellen védekezni kell, de jobb elmenekülni messzire. Pontosan úgy, ha például az utcán nekünk támadna valaki — futás.

Mindennél aktuálisabb, hogy tudd: ki vagy te valójában és mit akarsz
S hogy miért beszélek erről épp most? Mert a világunk hatalmas átalakulásban van épp – sokan ezt felemelkedésnek, dimenzióváltásnak is hívják.  A globális átalakulás jelen fázisában az utak szétválnak, és azok, akik átlépnek az új életbe, meg kell, hogy küzdjenek azokkal, akik próbálják őket visszarángatni a régibe. A lehúzó energiák, a kellemetlen érzések mind arról árulkodnak, hogy a kéretlen tanácsok nem hogy nem nekünk akarnak jót, ellenkezőleg, a cél a munkánk, lényünk, felfogásunk lehúzása, lényegtelenné tétele vagy becsmérlése. A nehézség abban áll, hogy ezt általában a „szeretet nevében”, e „te érdekedben”, „a javadért” vagy „önzetlenül segítve” kívánják eladhatóvá tenni.
Ne dőljünk be, ha nem akarunk értelmetlenül kicsinyes vitákba belemenni olyan emberekkel szemben, akiknek fogalmuk sincs még az „alázat” szó jelentéstartalmáról.

3a570445a0842d6afb29e9aa00e863ac

Egy dolgot nézzünk meg mindig: mi kértük a tanácsot vagy kívülről jött? A kéretlen levelekkel mit csinálunk? A kéretlen termékkel mit teszünk, ha kiküldik a címünkre, mondván, biztos megtetszik és majd utólag megvesszük? Visszaküldjük a feladónak azzal, hogy nem kértük és nem is fogadjuk el.

Válogassuk meg, kitől kérünk támaszt és segítséget!
Ez az én meglátásom, ha valaki maga akar dönteni az életéről és nem kíváncsi mások lehúzó véleményére. Ha pedig valódi támaszt keresünk, egy csillogó szemű barátunk személyében megtalálhatjuk, akinek bátran kikérhetjük véleményét életünkről, ha úgy ítéljük meg, hogy ez most számunkra szükséges. Mert nála érezzük és tudjuk: ő biztosan nem a maga érdekét nézi, ha rólunk van szó, ő valóban alázatos a munkánkkal, életünkkel szemben, megvan benne az a fajta tiszta szeretet, ami nélkül nem lehetne méltó a barátságunkra. Az önző „segítség” helyett válasszuk azt, aki nekünk segít, nem pedig romba dönti önbizalmunkat, kisstílű hatalmi játszmák olcsó gyűrűjében.

Orbán Andrea Viktória

Harmonet.hu

Ez is érdekelhet...