„Szívhez szóló” pofonok menthetik meg a párkapcsolatunkat

Kritika sértődés nélkül, hiszti a társunk engedélyével, ölelés a legnagyobb balhé kellős közepén.  A KapcsolatTudatosKommunikáció módszer mentorai árultak el nekünk néhány olyan hatékony trükköt, amelyekkel a legnagyobb veszekedés után is visszatalálhatunk egymáshoz, és megmenthetjük a párkapcsolatot.

Minden kapcsolatban elérkezik az az idő, amikor a rózsaszín köd eloszlik, megjelennek a nehézségek, és valahogy jeleznünk kell a másiknak, hogy mi az a viselkedésében, ami rombolja a kapcsolatot, és amin szeretnénk, ha változtatna. Nem mindegy azonban, ezt hogyan kommunikáljuk, és ki tudjuk-e hozni a legjobbat az elkerülhetetlen konfliktusokból – és egymásból. Róbert, Gabi és egy közeli mentortársuk a saját kapcsolati és mentori tapasztalatai alapján dolgozta ki a Kapcsolat Tudatos Kommunikáció módszerét, ami természetesen nemcsak a párkapcsolati kommunikációban alkalmazható. Gabi és Róbert egy párt alkotnak, és folyamatosan használják, fejlesztik ezt a kommunikációs technikát.

A párkapcsolat mint terápiás lehetőség

Róbert abból indult ki, hogy az önmagunkról alkotott képet az emberi kapcsolatainkon keresztül tudjuk formálni, a legnagyobb fejlődési lehetőség pedig a kapcsolatok közül a párkapcsolatokban rejlik. „A párkapcsolat olyan, mint egy vásárcsarnok, ahol saját lényünkről egyezkedünk egymással, hiszen mindennap, minden szerelmes vagy haragos pillanatban azt üzenjük egymásnak, hogy a másik úgy tekintsen magára, ahogyan mi tekintünk rá. Ha javítani akarsz az önértékeléseden, tölts el egy fél évet egy olyan emberrel, aki többre tart téged, mint te magad. Át fogod venni” – mondja Róbert. Önértékelési problémáink megoldásában a párunk tud a legtöbbet segíteni, mert ő képes arra, amire mi nem: szeret, és szépnek lát bennünket. A cél pedig az, hogy mi is úgy szeressünk magunkat, ahogy a párunk minket, amikor szerelmes lett belénk.

Gabi szerint ez azért nagyon fontos, mert a kezdeti lelkesedés egyszer alábbhagy, és ha nem szeretjük eléggé saját magunkat, veszélybe kerülhet a kapcsolat: „Eleinte nem kell erőfeszítéseket tennem azért, hogy szeressem magam, mert a párom mintegy megteszi helyettem. De amikor ez apadni kezd, kezdem érezni a saját önszeretetem hiányát, és jönnek a gondok, ugyanazokhoz a mintákhoz térek vissza, amelyekkel korábban is éltem.”

„Szívhez szóló” pofonok menthetik meg a párkapcsolatunkat

Segíts változni!

Ahhoz, hogy fejlődni tudjunk, jogot kell adnunk a társunknak arra, hogy formáljon minket. A minket zavaró dolgok – például a folyamatos beszólások és megjegyzések – problémája azonban a mentorok szerint nem oldható meg annyival, hogy „ezt ne csináld tovább”.

„Segít, ha »a társam meg akar engem változtatni, mert nem szeret olyannak, amilyen vagyok« helyett a »társam a szövetségesem abban, hogy fejlődhessek« elvét követjük” – tanácsolja Róbert. „Én változni akarok, és egyetértünk abban, hogy milyen területeken érdemes változnom. Megegyezünk abban, hogy mikor én nem efelé haladok, a párom a visszatérítés érdekében lehet velem olyan, ami nekem esetleg rosszulesik.”

A „szívhez szóló pofon” csodákra képes

Ennek az egyik hatékony módja a „szívhez szóló pofon”, amit természetesen nem szó szerint kell érteni. A kifejezés azt jelenti, hogy a klasszikus „hülye, ostoba, tehetetlen vagy” stb. helyett így fogalmazunk: „most hülyíted magad, ostobát játszol, tehetetlennek tetteted magad”, és azt is megemlítjük, hogy egyébként milyen lehetne a másik, például: „pedig milyen kreatív és határozott stb. vagy”.

Ha a konfrontatív részt egy pozitív megerősítés követi egyazon közlésen belül, akármekkora terhet elvisel az ember. Nem azt érzékeli, hogy kritizálták, vagy leszidták, hanem azt, hogy nyomást fejtenek ki azért, hogy közelebb kerüljön ahhoz, amilyen lenni szeretne. Felhívjuk a figyelmét arra, hogy nem hozta ki magából azt a csodát, amit látunk benne.

Egyezség nélkül nincs kapcsolat

Egy másik fontos eszköz a „híd”, ami valójában egy viszonyt és egy egyezséget jelent a partnerek között, olyat, amihez minden körülmények között tartják magukat. „Ezen akkor is át lehet menni egymáshoz, ha már mindet lebombáztunk magunk körül” – mondja Gabi. Születhet egyezség arról, hogyan kommunikáljunk egymással, vagy hogy miben fontos változnunk, hogy jobban tudjuk magunkat szeretni, de olyan kényes témákban is, mint a nyitott kapcsolat.

Ha az egyezség (Róbert „egyesség” formában használja a szót, az egységre utalva) nem jön össze a lényegi kérdésekben, a kapcsolat komoly veszélybe kerül. Ha az egyik fél lemond a kapcsolat érdekében az igényeiről, vagyis lemond arról, hogy abban egyességet kössön a másikkal, húz egy falat, ami egyre vastagodik, és ez az intimitás rovására megy egy idő után.

„Szívhez szóló” pofonok menthetik meg a párkapcsolatunkat

Hiszti engedéllyel

Gabi és Róbert szerint a békeidőt is tudni kell kihasználni – például olyan megegyezésekre lehet jutni így, amelyek segítségével később elkerülhetik a párok a nagy viharokat is. Az úgynevezett „gyorsjelzések” a nehéz szituációkra készülnek, és csak úgy működnek, ha komolyan vesszük őket.

Az „időt kérek” jelzés, ami lehet egy szó vagy egy kézmozdulat, jól jöhet akkor, ha nincs kedvünk és erőnk elmondani, hogy „most fáradt vagyok, és inkább hagyj békén, de ugye nem baj, hogy ezt kérem, és nem fogsz megsértődni,” stb. Ezzel a „trükkel” megelőzhető szinte az összes olyan eset, amikor az érzelmek eluralkodnának rajtunk.

A „gyere közel” azt jelenti, hogy a legnagyobb őrület közepén is emlékezünk a minket összekötő kapcsolatra. Akkor is, ha körülöttünk minden ennek az ellenkezőjére utal. „Ezzel a jelzéssel egy korábbi idő szeretetteli hangulatát és döntését csempésszük bele a jelen idő fájdalmába. Ki tudunk lépni abból, ami van, azért, mert valamikor egy nagyon erős elhatározást és szövetséget kötöttünk. Érdemes ezt egy öleléssel is kifejezni” – mondja Róbert.

Talán a legnehezebb a „féktelen bizalom” jelzését megfelelően alkalmazni. Amikor a partnerünk ezt a jelzést adja, borítani szeretné a bilit. Azt jelenti, hogy „amit most mondok, annak ne a tartalmát figyeld, nem fogok arra törekedni, hogy megfontolt, építő és szeretetteli legyek, hanem a célom az, hogy kifejezzem azt, amit most gondolok és érzek.”

Vagyis azt csináljuk, amit egyébként nem javasolnak a mentorok. Néha ki kell ereszteni a gőzt, de ehhez szükség van a másik engedélyére, visszajelzésére, hogy most „ér” hisztizni. Gabi és Róbert ennek egy „visszafogottabb” változatát is alkalmazzák: írásban vezetik le a feszültségeket. Létrehoztak egy titkos blogot is erre a célra. Így a másik megválaszthatja, mikor, milyen lelkiállapotban olvassa el az érzelmi felindulás hatására született leveleket.

Szakítás ajtócsapkodás nélkül

Mindezek ellenére természetesen van olyan párkapcsolat, amit nem érdemes megmenteni. „Ilyenkor abban is tudunk segíteni, hogy kikísérjük a párt a kapcsolatból, hogy ajtócsapkodás helyett mindenki nyugodjon meg ebben a döntésben, anélkül, hogy megsértené a másikat” – mondja Gabi. „Minden kapcsolat fejleszthető – teszi hozzá Róbert. – De nem feltétlenül abban a keretben, amiben van. Lehet, hogy két ember párként már nem fejlődik tovább, de a viszonyuk sokat javulhat, ha valami más, például barátság lesz a kapcsolatukból.”

Egy konfliktus kezelése

Norbi: Utálom, hogy találkozgattok és hogy olyan cukik vagytok egymással. Elegem van ebből, legyetek akkor boldogok, és engem hagyjatok békén!
Anita: Te is szoktál találkozni a barátaiddal, te is szereted őket, én is csak ezt teszem. Mi a gond ezzel?
Norbi: Az barátság, ez pedig egészen más ügy. Nem tudom, te mit szólnál ahhoz, ha lányokkal találkozgatnék.
Anita: Annak örülnék, ha lenne egy-két közeli lánybarátod, mert akkor meg tudnád érteni, hogy létezik ilyen, és hogy ez lehet mentes testi vonzódástól. Létezik olyan férfi és nő között, hogy barátság.
Norbi: Szerintem nincs ilyen. Egy ponton majd egymásra kattantok, és akkor belátod, hogy igazam volt, de én akkor nem akarok ott lenni.
Anita: 10 éve ismerjük egymást és nem kattantunk egymásra, és nem is fogunk, ez teljesen bizonyos. Nem a férfit és a nőt látjuk és keressük egymásban, hanem a társat, a barátot, a rokonlelket és a szövetségest. Ahogy a veled való kapcsolatom és szerelmem nem alku tárgya, úgy a vele való barátságom sem az. Te veszélyben érzed a kapcsolatunkat miatta, mert azt feltételezed, hogy ebben lehet erotika, én pedig tudom, hogy ez a veszély nem valós, és arra kérlek, hogy legyél társam abban, hogy eljuthass eddig a felismerésig. Azért vagyok ilyen határozott, mert az én érzéseimről van szó, az én belső világomról, és szükségem van arra, hogy bízz bennem és az őszinteségemben. Bízz a szavaimban, hogy ha azt mondom, barát, akként kezeld, még akkor is, ha ezt nehéz is megértened. Ha eltávolodnék tőle, akkor azt azért tenném, mert igazodnék egy hiedelmedhez, amit nem tartok igaznak. Az, hogy tartom vele a kapcsolatot, az igazságérzetemre épül, amiben nincs veszély, és ha eljutsz addig, hogy ezt elhidd, akkor a mi kapcsolatunk is épülni fog, mert bizalomra alapozzuk.
Norbi: Mi ez, ultimátum?
Anita: Nagyon különleges fajta: sem a veled való szerelmemből és bizalmi viszonyomból, sem a barátaimmal való kapcsolataim minőségéből nem engedek.
Norbi: Tudod, hogy ez nagyon nehéz nekem. Hol vállalsz te nehézséget ebben?
Anita: Abban, hogy mindig nyitott maradok arra, hogy megbeszéljük a történteket, és töltök időt azzal, hogy a te szemszögedet jobban megértsem, illetve sok minőségi időt adok annak, hogy a kapcsolatunk bizalmi szintjét növeljem, hogy egy pont után fel se merüljön benned a gondolat, hogy valaki más miatt elveszíthetsz. Jó lesz így?
Norbi: Próbáljuk meg!

 

Forrás: Nlcafe.hu

Ez is érdekelhet...